Az elme és a szív harca

A ragaszkodás, vagy a változtatás közötti döntés az elme és a szív harca. Az elme azonnali véleményt alkot arról, hogy egy élmény kellemes, vagy kellemetlen. Az egyikhez ragaszkodni akar, a másiktól pedig szabadulni. A jövő nem a múlt folytatása. Ha a gondolkodásodon, a hitrendszereden nem változtatsz, könnyen lehet, hogy ugyanazt újra és újra megteremted, amit a múltban megteremtettél magadnak.

Tetteidet, szavaidat és gondolataidat lehet és érdemes szabályozni, hogy azok javadat szolgálják. Hogy érdemes beszélgetni önmagaddal azért, hogy eldönthesd, hogy ragaszkodj, vagy változtass? A szívedre, vagy az elmédre hallgass inkább? Ha már felmerül a változtatás igénye, biztosan van egy kép, egy elképzelés arról, hogy mit szeretnél, mire vágysz. Mi lenne a szíved szerinti választásod? Így kérdezd magad:

• Miért nem jó? Miért nem tökéletes?
• Mi hiányzik?
• Miért fontos, mit jelent számodra, ami hiányzik?
• Biztos, hogy ez ugyanaz, amit elgondoltál?
• Más módon nem tudnád elérni azt, ami fontos neked?

Ragaszkodás

A ragaszkodás azt jelenti, hogy nem akarjuk, hogy elmúljon, amiben éppen részünk van. A vágyakozás jelentése, hogy valami mást szeretnénk, mint ami most van. Esetleg billentheti a mérleget annak tudatosítása, hogy nem a külvilágtól szerzett javakhoz érdemes ragaszkodni, hanem azokba a tulajdonságokba érdemes kapaszkodni, amivel elérted, megteremtetted mindazt. Tudatosítsd az erőforrásaidat, a képességeidet, ötleteidet. A saját erőidbe kapaszkodj, mert azzal bármit újra tudsz teremteni, alkotni. Amíg a ragaszkodásod tart, addig azt kommunikálod magad felé, hogy nincs erőd, nincs energiád, nem hiszel önmagadban. A háttérben állhat félelem is. Ezt előbb le kell küzdeni, vagy fel kell oldani, hogy a nyitás kaphasson teret! Mindig az intenzívebb belső hatás energiája valósul meg, ezért azt érdemes önmagadban erősíteni, amit a valóságodban meg szeretnél tapasztalni!

Tudatos gondolatok

Ha a testről lekapcsolódunk, a testérzeteinkről nem veszünk tudomást, a szívünkkel is elveszítjük a kapcsolatot. Kialakítunk egy virtuális valóságot a gondolatainkban. Sokszor nem a helyzetre, hanem arra reagálunk, amit gondolunk a helyzetről. Ellenállást jelent, reaktivitást vált ki bennünk. A tudatosság első alappillére a test tudatossága és benne az összes érzékszervi tapasztalat, a légzés, minden testérzet. A második alappillére az érzések és érzelmek tudatossága. A harmadik a gondolatok tudatossága. A negyedik pedig annak megfigyelése, hogy az váljon fontossá, ahogyan viszonyulunk ezekhez a tapasztalatokhoz.

A jövő, mint lehetőség

Ne arra fókuszálj, ami nincs, hanem a meglévő tulajdonságaidban. Abban keresd a kapaszkodóidat, amid van! Fejezd ki háládat mindezért! A jövő olyat is hozhat, tartogathat számodra, amivel még nem találkoztál.

„Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.” (Müller Péter)