Kapcsolataidban gyakran alárendelődsz?
Ha az önismerkedés útjára léptél, vagyis elkezdted külső megfigyelőként szemlélni saját magad, minden bizonnyal számos megfigyelésre tehettél már szert. Az is előfordulhat, hogy felfigyelhettél a működésedben, vagy az élethelyzeteidben bizonyos ismétlődő mintákra. A minták kialakulásának számos oka lehet. Mindenképpen a neveltetésünk során a referenciaszemélyektől a minket ért hatásokban keresendőek. Nem utazhatunk vissza múltba, hogy megváltoztassuk. Tenni, csinálni valamit mindig az „itt és most” jelenében lehet.
Ha azt figyelted meg, hogy kapcsolataidban gyakran alárendelődsz, ezen is lehet változtatni. Vedd figyelembe, hogy instant megoldás az önismereti területen nincs. Minden változás, változtatás nehéz, fáradtságos és sok időt igénybe vevő folyamat. Itt csupán néhány gondolatmagot szeretnék elültetni arról, hogyan érdemes elkezdeni a gondolkodást.
Figyeld meg, hogy milyen célból létesíted, vagy tartod fenn a kapcsolatot. Valamely hiányod betöltése miatt? Vagy esetleg valamilyen pozitív dolgot szeretnél megélni a másikkal? Az első esetben ugyanis a félelmeiden keresztül fogsz kapcsolódni és negatív kellemetlen érzések fogják uralni a kapcsolatot. Például a félelem az elhagyástól, hogy nem vagy elég, vagy elég jó a másiknak. Elégedetlenség üti fel a fejét, folyamatos vágyakozást fog eredményezni. Valójában ilyenkor félsz kapcsolódni, félsz a másiktól, félsz saját magadtól is.
Lehetnek olyan élmények, események, ami miatt visszahúzódó, csendes; vagy egy megszolgáló, megmentő szerepből, vagy esetleg egy hangos, feltűnő, kikövetelő szerepből próbálod a megoldásaidat hozni a kapcsolatodon keresztül. Ezek mind automatikus reakciók, amikor nem is gondolod végig, hogy mit fogsz mondani, vagy tenni. Ha azonban lelassulsz, tudatosítod magadban a szokásaidat, a reakcióidat, fellelheted magadban az érzést, az impulzust, ami erre a viselkedésre kényszerít.
Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy úgy tudod-e, hogy számíthatsz magadra? Vajon hogyan tekintesz magadra? Bízol-e magadban annyira, hogy elhidd, hogy egyenlő vagy a másikkal, a veled szemben álló féllel? Ha nem a válasz, akkor itt még dolgod van. Ha igent mondasz az előbbi kérdésre, tudatosan máris korrigálhatod a viselkedésedet, mondataidat. Szintén egy nagy kérdéskört nyit meg, hogy vajon miért nem mersz önmagad lenni a kapcsolatban?
Alárendelődés esetén érdemes rátekinteni arra is, hogy jól húztad-e meg a határt magad és a másik között. Valóban észreveszed, hogy mondataiban mi az, ami róla szól?
Vizsgáld meg, hogy szereped szerint viselkedsz-e? (főnök, beosztott, szülő, gyermek, barát, stb.) Nézd meg, hogy milyen énállapotodban történt a kommunikáció. Nagy valószínűség szerint ilyenkor kicsúszunk az egészséges felnőtt énállapotból. Milyen állapotban vagy? Nem vagy-e fáradt, ingerült, vagy haragos?
Óva intenélek attól, hogy problémaként tekintsél ezekre a működésekre. Miután felfedeztél egy mintát, egy ismétlődést, amin változtatni szeretnél, keresd meg azokat beavatkozási pontokat, amelyekre hatással tudsz lenni. Keresd meg a döntési lehetőségeidet a helyzetben. A külvilág ugyanis tőled függetlenül is fog működni, nem biztos, hogy a külvilág, vagy a másik ember döntése felett kontrollal rendelkezel.
Egy adott tulajdonságot, vagy egy reakciót mindig az adott helyzethez kell mérni. Egy másik helyzetben lehet jó. Tehát nem általában beszélünk jó, vagy rossz reakcióról. A kapcsolatokkal összefüggő másik gondolatom pedig, hogy ezek a működések mindig emberek között merülnek fel. Soha nem önmagában egy emberben jelennek meg. Egy alárendelődő működésről egy kapcsolaton belül beszélhetünk, ahogy a kapcsolatban viszonyulunk egymáshoz.