Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen attitűddel állunk hozzá az adventi időszakhoz. Mire gondolok akkor, amikor azt írom, hogy jóságprogramok? Amikor a következő kérdések fogalmazódnak meg bennünk, elménk már futtatja is az ismerős programjait. Akkor most jó anya vagyok? Jó háziasszony vagyok-e akkor, ha az öt süteménybő csak négyet készítek el? Jó férj vagyok-e, ha elmegyek sörözni a barátaimmal ebben az időszakban? Jó szülő vagyok-e ha nem veszem meg a legdrágább játékot a gyermekemnek?
Nyugalmunk fenntartása a karácsonyi időszakban nehezebb lehet, mint máskor. Hétköznapjainkban - főleg a nagyobb városokban - hozzászoktunk az állandó rohanáshoz, nyüzsgéshez, az intenzív fényekhez, az állandó agyaláshoz, amikhez most hozzáadódik az évvégi elvárásrendszerünk. Az elménk megszokásai mentén dolgozik, - mert az ő feladata az állandóság, a biztonság fenntartása - és amikor csendbe kerülünk hirtelen feszültséget, kényelmetlenséget, rosszabb esetben bűntudatot élhetünk át.
Vajon mehetünk-e a belső békénk, vágyaink után, megengedhetjük-e magunknak, hogy ne úgy legyen, ahogy az elmúlt években is szerveztük a karácsonyt? Felül tudjuk-e vizsgálni az elvárásként jelentkező szokásainkat? Merjük-e most, az idei évben másképp szervezni a szabadságra kijelölt napokat? Tudjuk-e, hogy mire vágyunk? Itt nem csupán az ajándékokra gondolok. Tudjuk-e, hogy mire vágyik a család többi tagja? És ha megfogalmaztuk magunknak, hogy mit szeretnék, akkor merjük-e cselekvéssé tenni? Fel merjük-e azt vállalni, hogy mit szeretnénk? Vagy csak megyünk a megszokások, az automatikus programok, ünnepi menü mentén, mert azt már ismerjük. Tudjuk-e a másik családtagról, hogy hogyan működik? Ha nem, meg tudjuk-e tőle kérdezni?
Vannak, akik jobban szeretik a nyüzsgést, a pörgést, és vannak, akik a csendesebb, nyugodtabb hétköznapokat vágyják. Az mindannyiunkban közös, hogy mindenkinek szüksége van feltöltődésre. A feltöltődés mindenkinek mást jelent és nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit. Még családon belül a családtagjaink is másképp és máshogy tudnak feltöltődni. Beszélgettünk-e róla, hogy mire vágyunk ezen az ünnepen? Hogyan képzeljük el az idei év végét? Hogyan képzeljük el a stresszmentes időszakot az ünnepek alatt?
Mit tehetünk azért, hogy ne legyen hajszolt az idei advent? Fontos, hogy mint minden előre tudott eseményre, a karácsonyi ünnepekre is tudjunk előre készülni. Néhány szokásunkat azonban érdemes átgondolni. Ilyen lehet például, hogy mikor van itt az ideje az ajándékvásárlásnak? Csak decemberben lehet? Vagy esetleg, ha látok valamit év közben azt megvehetem-e és eltehetem-e karácsonyra?
Meg tudjuk-e teremteni magunknak az ünnepet? Ennek első lépése, hogy leülünk és feltesszük magunknak a kérdést, hogy “Hogy vagy?” “Kiket szeretsz?” Előre megtervezhetjük azt is, hogy a karácsony forgatagában mikor, melyik napot fogom magamnak szánni. Mit fogok csinálni ezen a napon, hogy fogok kapcsolódni önmagamhoz? Hogy fogom a belső párbeszédet ekkor megvalósítani? Milyen tevékenységen keresztül?
Ha bele tudjuk tenni a karácsonyi készülődésbe a cselekvéses hatóerőt, a jelenkori vágyainkat, érzéseinket, akkor biztosan nem csak elmúlik a karácsony felettünk, hanem érezni és élvezni is lesz alkalmunk az ünnepi hangulatot, az ünnepi asztal körüli illatfelhőt, az örömet a többiek arcán, az ünnepet. És ha az idén két süteménnyel kevesebb készül, senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy jó házigazdák vagyunk-e?
Ezúton szeretnék mindenki számára kellemes készülődést, sok átélt jó érzést, boldog pillanatokat kívánni az ünnepekre, az év végére! És ezen kívül minden olyat, amit még magatoknak kívánnátok!
