Egyéb

Kapcsolataidban gyakran alárendelődsz? Ha az önismerkedés útjára léptél, vagyis elkezdted külső megfigyelőként szemlélni saját magad, minden bizonnyal számos megfigyelésre tehettél már szert. Az is előfordulhat, hogy felfigyelhettél a működésedben, vagy az élethelyzeteidben bizonyos ismétlődő mintákra. A minták kialakulásának számos oka lehet. Mindenképpen a neveltetésünk során a referenciaszemélyektől a minket ért hatásokban keresendőek. Nem utazhatunk vissza múltba, hogy megváltoztassuk. Tenni, csinálni valamit mindig az „itt és most” jelenében lehet. Ha azt figyelted meg, hogy kapcsolataidban gyakran alárendelődsz, ezen is lehet változtatni. Vedd figyelembe, hogy instant megoldás az önismereti területen nincs. Minden változás, változtatás nehéz, fáradtságos és sok időt igénybe vevő folyamat. Itt csupán néhány gondolatmagot szeretnék elültetni arról, hogyan érdemes elkezdeni a gondolkodást. Figyeld meg, hogy milyen célból létesíted, vagy tartod fenn a kapcsolatot. Valamely hiányod betöltése miatt? Vagy esetleg valamilyen pozitív dolgot szeretnél megélni a másikkal? Az első esetben ugyanis a félelmeiden keresztül fogsz kapcsolódni és negatív kellemetlen érzések fogják uralni a kapcsolatot. Például a félelem az elhagyástól, hogy nem vagy elég, vagy elég jó a másiknak. Elégedetlenség üti fel a fejét, folyamatos vágyakozást fog eredményezni. Valójában ilyenkor félsz kapcsolódni, félsz a másiktól, félsz saját magadtól is. Lehetnek olyan élmények, események, ami miatt visszahúzódó, csendes; vagy egy megszolgáló, megmentő szerepből, vagy esetleg egy hangos, feltűnő, kikövetelő szerepből próbálod a megoldásaidat hozni a kapcsolatodon keresztül. Ezek mind automatikus reakciók, amikor nem is gondolod végig, hogy mit fogsz mondani, vagy tenni. Ha azonban lelassulsz, tudatosítod magadban a szokásaidat, a reakcióidat, fellelheted magadban az érzést, az impulzust, ami erre a viselkedésre kényszerít. Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy úgy tudod-e, hogy számíthatsz magadra? Vajon hogyan tekintesz magadra? Bízol-e magadban annyira, hogy elhidd, hogy egyenlő vagy a másikkal, a veled szemben álló féllel? Ha nem a válasz, akkor itt még dolgod van. Ha igent mondasz az előbbi kérdésre, tudatosan máris korrigálhatod a viselkedésedet, mondataidat. Szintén egy nagy kérdéskört nyit meg, hogy vajon miért nem mersz önmagad lenni a kapcsolatban? Alárendelődés esetén érdemes rátekinteni arra is, hogy jól húztad-e meg a határt magad és a másik között. Valóban észreveszed, hogy mondataiban mi az, ami róla szól? Vizsgáld meg, hogy szereped szerint viselkedsz-e? (főnök, beosztott, szülő, gyermek, barát, stb.) Nézd meg, hogy milyen énállapotodban történt a kommunikáció. Nagy valószínűség szerint ilyenkor kicsúszunk az egészséges felnőtt énállapotból. Milyen állapotban vagy? Nem vagy-e fáradt, ingerült, vagy haragos? Óva intenélek attól, hogy problémaként tekintsél ezekre a működésekre. Miután felfedeztél egy mintát, egy ismétlődést, amin változtatni szeretnél, keresd meg azokat beavatkozási pontokat, amelyekre hatással tudsz lenni. Keresd meg a döntési lehetőségeidet a helyzetben. A külvilág ugyanis tőled függetlenül is fog működni, nem biztos, hogy a külvilág, vagy a másik ember döntése felett kontrollal rendelkezel. Egy adott tulajdonságot, vagy egy reakciót mindig az adott helyzethez kell mérni. Egy másik helyzetben lehet jó. Tehát nem általában beszélünk jó, vagy rossz reakcióról. A kapcsolatokkal összefüggő másik gondolatom pedig, hogy ezek a működések mindig emberek között merülnek fel. Soha nem önmagában egy emberben jelennek meg. Egy alárendelődő működésről egy kapcsolaton belül beszélhetünk, ahogy a kapcsolatban viszonyulunk egymáshoz.

Társat keresel? Néhány generációval korábban sem volt könnyű a párválasztás, de a mai világban talán még nehezebb a dolgunk, amikor „spórolunk” a személyes kommunikációval. Az internet adta lehetőségeit kihasználva egy chat ablak, egy levelezés, vagy egy-két szavas kommentek korántsem nyújtják ugyanazt a kommunikációs élményt, mint egy randevú. Te hogyan keresed a párodat? Beszélgettem néhány párkeresővel és egyetlen dologban hasonlítottak egymásra. Hosszasan sorolták azokat a tulajdonságokat, amelyekkel szerintük a párjuknak, a jövendőbeliüknek rendelkezniük kell. Biztosak voltak abban, hogy ők maguk csak akkor lesznek boldogok, ha megtalálják az elváráslistájukhoz tartozó személyt. Társra vágysz, de létezik-e olyan, aki ennek az előregyártott és mindig bővülő listának megfelel? Ha leírod a te listádat, hamar kiderül, hogy egymásnak ellentmondó tulajdonságot is tartalmazhat. Ha pedig elkezded boncolgatni, akkor kiderülhet, hogy kedves, szerény, jóképű, mindenre nyitott, intelligens, kommunikatív személyre vágysz, aki lehetőleg ne álljon szóba mással, főleg ne az ellenkező nemű személlyel. Aki fürdik az emberi kapcsolatokban, az biztosan más emberek társaságát is keresi. És így tovább… Előfordulhat, hogy olyan jellemzőket is felveszel a listára, amit valójában nem is szeretnél a párodban látni, mert számodra ez a tulajdonság nem komfortos. Azonban felveszed, mert jól hangzik. Akkor hogyan, milyen gondolatok mentén keress társat magadnak? Az önismeret a párválasztásnál sem megkerülhető. Ismerd meg saját magad, és szükségleteidet. Figyeld meg, hogy milyen vagy, amikor jól érzed magad! Figyeld meg, mit csinálsz, amikor boldog vagy! Mi ad neked örömöt? Milyen tevékenységekben tudod megélni önmagadat? Mit csinálsz, amikor jól érzed magad? A társkeresés folyamatában már azzal nyitottá válsz, hogy elképzeled azt a tevékenységet, amely számodra örömet okoz. Az első lista valaki más tulajdonságait sorolja fel, a korlátairól, szabályokról szól. A második lista szól rólad. Az első nem árulkodik nyitottságról, a kapni akarásról szól. A második listában benne rejlik a kíváncsiság, a nyitottság, a lehetőségek, az „út” élvezete. Valójában érdekel, hogy milyen is a másik. Érdekel, hogyan éli meg ugyanazt a tevékenységet, amit te is. Érdekel, hogy mi lehet a másik vágya, mi lehet a megoldási eszköztára? Érdekel, hogy mi működteti a másik embert és mit miért csinál? A párválasztás során az ismerkedés és összecsiszolódás folyamatában egy új szerep kialakítása a feladat. Olyanná célszerű formálni ezt a szerepet, amelyben jól érzed magad. Ehhez hitre, erőre, önbizalomra van szükség. Az új szerep kialakítása során keletkezett „párkapcsolati csaták” nem megspórolhatóak, a folyamat részei, természetes velejárói. A legelső lista felállításában benne van annak a vágya, hogy olyan „tökéletes” társat szeretnél, akivel nem kell kialakítani az új szerepet. Ez pedig nem egy valóságos, reális cél.

Érted, vagy értem? – Értékeink mentén A nyárra tervezi a legtöbb ember a hosszabb pihenését és nem csak a regenerálódásra remek alkalom. Ahhoz is időt és teret teremthetünk magunknak, hogy néhány működésünkre egy kicsit másképp tekintsünk. Azt terveztem, hogy nyáron rendszerezem az otthonomban lévő bútorokat, tárgyakat és a számomra feleslegessé vált jó állapotú holmiknak új gazdát keresek. Gondoltam, hogy azokat mások még tudják használni, örülhetnek is a felajánlásnak. Korábban egy ismerősömnek ígértem cicánk elvesztését követően a macskabútorait. Felívtam telefonon abból a célból, hogy egyeztessek vele időpontot. Gondoltam, hogy megbeszéljük, hogy pontosan hogyan jussanak el hozzá ezek a bútorok. Azonban a telefonbeszélgetés nem várt fordulatot hozott. Elmondta, hogy a bútoroknak örülne ugyan, szívesen el is jönne érte, de számára kényelmesebb lenne, ha autóval elvinnénk a munkahelyére. A beszélgetésben úgy érezte, hogy itt az alkalom, hogy „őszintén” elmondja, hogyan kellett volna viselkednem egy múltbéli szituációban. Tudomásomra hozta, hogy csalódott bennem, amiért nem az alárendelődő megküzdési módot választottam, amiért kiálltam a saját egészségem mellett. Ellátott tanácsokkal arra vonatkozóan, hogy saját magamat érintő döntéseimet milyen értékek mentén hozzam meg, mit tanuljak még, illetve milyen szakmát válasszak magamnak. Beszélgetésünkben hozott egy példát egy közös ismerősünk személyében, akiben nagyot csalódott azért, mert beteg lett. Elmondta, hogy mindezt csupa jóindulatból mondja el nekem, majd kitért arra is, hogy úgy gondolja, hogy a mediátori szakmát fogja inkább választani. A hosszúra nyúlt „telefonbeszélgetés” végén abban állapodtunk meg, hogy a bútorok munkahelyére szállítása időpontja előtt még egyeztetünk. Letettem a telefont, majd távolságot tartva a hallottaktól, végiggondoltam a beszélgetést. Vajon milyen üzenetet szeretett volna átadni számomra, mit tanulhattam belőle? Próbáltam az érzéseimhez kapcsolódni. Megértést, elfogadást, empátiát nem tapasztaltam. A beszélgetőpartnerem csökkentértékűsége és negativizmusa felém megjelenő haragjában, dühében nyilvánult meg. Biztonságérzetét elveszítette. Úgy gondolta, hogy azzal, hogy én saját magam egészsége mellett döntöttem, cserbenhagytam őt. Irigységét, féltékenységét így hozta tudomásomra. Értettem az üzenetet, de ez a beszélgetés nem a felajánlott bútorokról szólt. Annak viszont örültem, hogy ki tudta mondani a korábban felgyülemlett gondolatait, érzéseit. Még úgy is örültem, hogy szükségleteit nem tudta nyíltan kimondani, vállalni, hanem manipulálva próbált meg rám hatni. A múltban hoztam egy döntést magamról, magamért. A jelenben egy időpontot szerettem volna egyeztetni. Ami gyötörte, az az energiám, ahogy élek, amilyen magabiztossággal gondolkodom, és valamit tudhatok, amit ő nem. Ezeket az értékeket nem lehet lemásolni, nem lehet megtanítani, nem lehet megvenni. Az bosszantotta fel, hogy mertem önmagam lenni, önazonos döntést hozni a saját belső értékeim mentén. Aki mindig másokhoz méregeti magát, az csak túl későn fog erre rájönni. Hiszem, hogy az utam most nélküle vezet tovább. Olyan kapcsolatokat érdemes fenntartani, amiben értékben, hangnemben és mélységben tudsz kapcsolódni egy másik személyhez. Minden helyzetben van döntési lehetőségünk!

Nyugdíjbavonulás változása William Shakespeare – Troilus és Cressida „Olyan a gyász álderűbe rejtve, Mint az öröm, ha sírni volna kedve.” Változás Az egyetlen biztos dolog az életünkben: a változás. Az élet lényegét tekintve nem más, mint állandó és szükségszerű búcsúzások folyamata. Ahhoz, hogy legyen erőnk az elváláshoz, tudnunk kell gyászolni, tudnunk kell kezelni ezt a folyamatos búcsúzást. Egy-egy ajtó nem véletlenül záródik be mögöttünk. Ám ne feledjük, hogy csak úgy tudunk átlépni egy ajtón, hogy amikor kilépünk egy szobából egyúttal belépünk egy másikba. Nyugdíjbavonulás Vannak olyan, előre nem tervezett események, amikor ott állunk a fájdalmunkkal tehetetlenül, a kétségünkkel, ürességünkkel és próbáljuk megérteni, feldolgozni a történteket. A nyugdíjbavonulás egy olyan életesemény, aminek a bekövetkezésére számíthatunk, de amikor elérkezik az ideje, mégsem értjük a bennünk megjelenő érzéseket, a bennünk végbemenő folyamatokat. A nyugdíjas évekre nem csupán pénzügyi szempontból, de lelkileg is fel kell készülni. Ha kíváncsian, nyitottan állunk a változás kapujában, a becsukódott ajtó előtt, még az is előfordulhat, hogy valami sokkal szebb dolog vár ránk. Az, hogy a nyugdíjbavonulás esetén jelentkező veszteségélmény feldolgozása hogyan, milyen gyorsan zajlik le, több mindentől függ. Az egyén, a környezet, az esetleges korábbi feldolgozatlan veszteségélmény, az önismeret, az önreflexióra való hajlam mind befolyásolják az aktív kor lezárását kísérő folyamatot. A változást a veszteségélmény feldolgozásának a segítségével kell elfogadni. Nem igaz az, hogy a munkában eltöltött időnk semmivé válik, ha már nem megyünk naponta dolgozni. Épp ellenkezőleg: a feldolgozással rátalálhatunk a veszteségélmény ellensúlyára, az élet igazi értékére. Ami korábban kívül volt, most belsővé lehet. Van néhány módszer, ami segítheti az aktív munka befejezését követő időszakban jelentkező veszteségek feldolgozását. Erősítsük meg emberi kapcsolatainkat, létesítsünk újakat. Járjunk társaságba. A beszélgetések, a támogató környezet segíti az átmeneti időszak nehézségeit. Legyen hobbink, olyan tevékenység, amelyet mindenki mástól függetlenül is tudunk csinálni, amiben megélhetjük a flow élményét. Ügyeljünk a fizikai testünk megóvására. Étkezés, testmozgás, alvás egyensúlyára. A gondolatok és érzelmek kifejezése az öngondoskodás fontos része. Ez lehet írás, vagy bármely művészeti tevékenység, hobbi. Bármi, ami örömet okoz. A napi rutin felállítása és fenntartása fontos ritmusa az életnek. Biztonságot ad, ha megtapasztaljuk, hogy kontrollálni tudjuk. Tűzzünk ki kisebb, önazonos célokat magunk elé és valósítsuk is meg. Ez önbizalmunkra pozitív hatással lesz. Legyünk nyitottak az új élmények megélésére, befogadására. Előtérbe kerülhetnek a vallási, vagy spirituális gyakorlások. A meditáció, relaxáció rendszeres gyakorlása segít mentális és szellemi frissesség karbantartásában. Nem utolsó sorban a csoportos gyakorlása egyben kiváló lehetőség új kapcsolatok létesítésére. Amennyiben szükséges kérjük tanácsadó, vagy terapeuta segítségét az átmeneti időszakban. Ebben az élethelyzetben is igaz, hogy az érzelmek megélésével és feldolgozásával lehet a lelki, pszichés egyensúlyt megőrizni.

Ugye nem haragszol? Harag Megfigyelhettünk olyan helyzetek, eseményeket, amelyek haragot váltottak ki belőlünk. Egyszer hirtelen keletkezik, máskor lassabban alakul ki. Megengedhető-e a harag? Szabad-e haragudni? Ha megjelenik, mit kezdjünk a haragunkkal? A harag egy kellemetlen érzés, az élet része, de nem könnyű megélni, a tehetetlenség érzésével párosul. Hirtelen nagy erővel törhet ránk és sokszor azt érezzük, hogy nincs felette hatalmunk, nem tudjuk kontrollálni. Az elfojtása, elkerülése, vagy lehasítása nem jó stratégia még akkor sem, ha átmeneti megoldásként használjuk. A saját érzelmeink felismerése és szabályozása legalább annyira fontos, mint a másik fél érzelmeinek a felismerése. Harag, mint alapérzelem A haragnak, mint alapérzelemnek fontos funkciója van, intenzív érzelmi reakció. Az evolúciós magyarázat szerint cselekvésre sarkall a túlélés és szaporodás érdekében. Magasabb foka a düh, ami gyakran aránytalan az azt kiváltó okhoz képest. Az emberré válásunk során és a legtöbb állati közösségben az erőszakkal való fenyegetés határozta meg, hogy melyik egyednek jutott az erőforrások közül. Melyiknek jutott elegendő víz, élelem, és mely egyedek adhatták tovább a génjeiket. A mai modern világban az erőforrásokhoz való hozzáférést már nem ez határozza meg, azonban fontos meglátni, hogy a harag üzenetet hordoz. A harag védekezési reakció, a félelem, a sértettség, vagy a szomorúság elfedésére szolgál. A harag megjelenése és felismerése Négy feltétel együttes fennállása esetén jelenik meg a harag. Az első, hogy észlelünk egy veszteséget, egy kárt, vagy egy hátrányt. A második a károkozó személye, aki ezt a veszteséget okozta. A harmadik az áldozat személye, vagyis észlelned kell, hogy ellened szól. A negyedik összetevője pedig a tehetetlenség érzése, ha nem párosul a megoldás érzésének a jelenlétével. A harag érzése is valid, jogos, és fontos jelzőfunkciója van. A gondolatok, érzések és testérzetek egyszerre jelentkeznek. Az érzések átszínezik a gondolatainkat. A testérzeteken keresztül pedig felismerhetőek. A haraggal való megküzdés Az érzelmi intelligencia fejlesztése és a sikeres érzelemszabályozási technikák elsajátítása a megküzdés részét képezi. Az odafordulás egy lehetséges és hatékony megküzdés lehet. Tudatosítsd, hogy mit érzel a testedben, milyen gondolatok vannak benned és milyen cselekvésre késztetnek ezek. Ha a harag négy megjelenési feltételei közül bármelyiken tudsz módosítani, oszlani kezd. Nézd meg, hogy biztosan van-e veszteséged, vagy biztosan szándékosságról van-e szó! Ha esetleg körvonalazódik, hogy mit tudnál tenni, cselekedni, az is segít a kellemetlen érzés legyőzésében. „Ha az ember ragaszkodik a haragjához, az olyan, mintha forró széndarabot markolna azzal a szándékkal, hogy megdobjon vele valakit; pedig csak ő maga fog megégni tőle.”

Ragaszkodás, mint szenvedéseink egyik oka Csak mi, emberek aggódunk a jövővel kapcsolatban, sajnálkozunk a múlton és hibáztatjuk magunkat a jelenért. Sok szenvedést okozunk magunknak mindezzel. Attól függ, hogy a ragaszkodás, vagy a változtatás felé billen-e a mérleg nyelve, hogy mi magunk mire kondícionáljuk a saját elménket. A jövőt ugyanis nem ismerjük, a múlt tapasztalatai alapján az elménk megpróbálja elképzelni. Az elme működésére az is jellemző, hogy a veszély elhárítása miatt erősebben fókuszál a negatív eseményekre. Egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben pontosan ugyanaz és ugyanúgy fog történni velünk, mint a múltban. Az elme és a szív harca A ragaszkodás, vagy a változtatás közötti döntés az elme és a szív harca. Az elme azonnali véleményt alkot arról, hogy egy élmény kellemes, vagy kellemetlen. Az egyikhez ragaszkodni akar, a másiktól pedig szabadulni. A jövő nem a múlt folytatása. Ha a gondolkodásodon, a hitrendszereden nem változtatsz, könnyen lehet, hogy ugyanazt újra és újra megteremted, amit a múltban megteremtettél magadnak. Tetteidet, szavaidat és gondolataidat lehet és érdemes szabályozni, hogy azok javadat szolgálják. Hogy érdemes beszélgetni önmagaddal azért, hogy eldönthesd, hogy ragaszkodj, vagy változtass? A szívedre, vagy az elmédre hallgass inkább? Ha már felmerül a változtatás igénye, biztosan van egy kép, egy elképzelés arról, hogy mit szeretnél, mire vágysz. Mi lenne a szíved szerinti választásod? Így kérdezd magad: Miért nem jó? Miért nem tökéletes? Mi hiányzik? Miért fontos, mit jelent számodra, ami hiányzik? Biztos, hogy ez ugyanaz, amit elgondoltál? Más módon nem tudnád elérni azt, ami fontos neked? Ragaszkodás A ragaszkodás azt jelenti, hogy nem akarjuk, hogy elmúljon, amiben éppen részünk van. A vágyakozás jelentése, hogy valami mást szeretnénk, mint ami most van. Esetleg billentheti a mérleget annak tudatosítása, hogy nem a külvilágtól szerzett javakhoz érdemes ragaszkodni, hanem azokba a tulajdonságokba érdemes kapaszkodni, amivel elérted, megteremtetted mindazt. Tudatosítsd az erőforrásaidat, a képességeidet, ötleteidet. A saját erőidbe kapaszkodj, mert azzal bármit újra tudsz teremteni, alkotni. Amíg a ragaszkodásod tart, addig azt kommunikálod magad felé, hogy nincs erőd, nincs energiád, nem hiszel önmagadban. A háttérben állhat félelem is. Ezt előbb le kell küzdeni, vagy fel kell oldani, hogy a nyitás kaphasson teret! Mindig az intenzívebb belső hatás energiája valósul meg, ezért azt érdemes önmagadban erősíteni, amit a valóságodban meg szeretnél tapasztalni! Tudatos gondolatok Ha a testről lekapcsolódunk, a testérzeteinkről nem veszünk tudomást, a szívünkkel is elveszítjük a kapcsolatot. Kialakítunk egy virtuális valóságot a gondolatainkban. Sokszor nem a helyzetre, hanem arra reagálunk, amit gondolunk a helyzetről. Ellenállást jelent, reaktivitást vált ki bennünk. A tudatosság első alappillére a test tudatossága és benne az összes érzékszervi tapasztalat, a légzés, minden testérzet. A második alappillére az érzések és érzelmek tudatossága. A harmadik a gondolatok tudatossága. A negyedik pedig annak megfigyelése, hogy az váljon fontossá, ahogyan viszonyulunk ezekhez a tapasztalatokhoz.   A jövő, mint lehetőség Ne arra fókuszálj, ami nincs, hanem a meglévő tulajdonságaidban. Abban keresd a kapaszkodóidat, amid van! Fejezd ki háládat mindezért! A jövő olyat is hozhat, tartogathat számodra, amivel még nem találkoztál. „Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.” (Müller Péter)

A babavárás kettőssége: Öröm és veszteség egyszerre Néhány hónap múlva családunkba kisbaba érkezik. Ezekben a hónapokban sokat beszélgetek Jankával, a kismamával. Arra lettem figyelmes, hogy Janka öröme, pozitív érzései mellett megjelentek egymásnak ellentmondó érzések is. Tele van kérdésekkel, kétségekkel, félelmet, szorongást, bűntudatot, hiányérzést és dühöt is megéreztem rajta. Vártam volna a felhőtlen boldogság és az öröm jeleit, azonban az anyaság érzésével együtt járó nehéz érzések időről időre felbukkantak beszélgetéseinkben. Neveltetésünk azt a programot ültette belénk, hogy egy kisbaba születése csupa pozitív érzéssel járó feladatot jelenthet. Így a család, a közelebbi és tágabb környezet is azt sugallja, hogy légy boldog, örülj! A babavárás idején örülnöd kell! Kellemetlen érzéseknek nincs helye, veszteségeket pedig nem is említenek. Egy kezdet egyben valaminek a végét, átalakulását, megváltozását is jelenti. Belépni egy szobába egyben azt is jelenti, hogy a másik szobát elhagyod, kilépsz belőle. Ez a kettősség érzése jelent meg Janka érzelemvilágában. Azzal, hogy egy új szakasza kezdődik az életének, a régi szakasza lezáródik. Egyszerre éli meg öröme, az új életszakaszának a kezdete mellett a régi életszakaszának a lezáródását is, ami miatt gyászreakció jelent meg nála. A veszteségek feldolgozása elkezdődött a várandóság hónapjai alatt. Itt a gyászreakció funkciója, hogy a kismama felkészüljön a változásra, a baba érkezésére, életének a megváltozására. Hiszen azzal, hogy édesanya lesz, már soha többé nem mondhatja el magáról, hogy nem volt várandós. A hormonjai és érzései is változnak. A hetek, hónapok múlásával, ahogy növekszik babája a pocakjában, úgy a teste is átalakul. Egy gyermek nevelése nagyon sok lemondással, veszteségélménnyel jár a szülők részéről. Veszítenek és nyernek is. Az örömmel, boldogsággal is átszőtt időszakban megindul a búcsúzás a jelenlegi és az elgondolt felnőtt életétől, a programoktól, amelyeknek részese, az életstílusától. A baráti kapcsolatok átalakulni látszanak. A párkapcsolat is megváltozik és a szülők új szerepeik kialakításán kezdenek munkálkodni a babához és egymáshoz való kapcsolataikban is. Sokszor fel kell adni a kismamának – akár csak átmenetileg – a munkáját, karrierjét. El kell gyászolni a szabadidejét, önállóságát, függetlenségét. Az is előfordulhat, hogy mások segítségére szorul majd. Előfordulhat az is, hogy a család bővülése a lakóhelyváltást, költözést is magával vonzza, amely a lakókörnyezet elengedését jelenti. A változásban mindig benne van, hogy valami új következik, ami általunk még nem ismert. Az ismeretlen közeledése szorongással, félelemmel töltheti el az embert. Az elme az alábbi kérdésekkel bombázhat. Jó szülő leszek-e? Vajon jól tudom-e csinálni? Mi fog történni, ha nem leszek elég jó?

Hogyan mondjam el neked játszmamentesen? A mindennapi életben kevés lehetőség mutatkozik az intimitásra és ennek formái lélektanilag a legtöbb ember számára nem elérhető. A társas életben az idő legnagyobb részét a játszmák töltik ki. E rejtett indítékú csapdás lépések szinte mindig tisztességtelenek és izgalmasan, drámai módon végződnek. Lényege pedig a nyereség. Vannak olyan emberek, akiknek egészségük fenntartásához ezek a tranzakciók nélkülözhetetlenek. Ösztönös viselkedésminták az agresszív, a passzív, a manipulatív viselkedés. Aki az utóbbit választja, az nem vállalja fel nyíltan a véleményét, az érdekeit, azonban nem mond le ezekről mások javára. Játszmamentesen A játszmamentes intimitás egy olyan formája kapcsolatainknak, amely kellemes, pozitív ellenszolgáltatást nyújt, így bárki biztonsággal válhat meg játszmáitól. Ehhez kínál eszköztárat az asszertivitás világa, amellyel a kapcsolati helyzetek kölcsönös elégedettséggel és megbecsüléssel rendezhetőek. Segítségével megtanulható játszmamentesen nemet mondani. A méltányos, hatékony önérvényesítés feltétele az elfogadás, empátia, megértés. Az asszertivitás olyan tanult magatartás, amely bárki számára elérhető. Hogyan mondjam el a jót? Kellemes és pozitív helyzeteinkben sokszor nem gondolunk arra, hogy milyen fontos a másik fél számára mindezt visszajelezni. Miért fontos ez? Ezáltal karbantarthatóak azok a jó és kellemes érzések, amiket szeretünk megkapni. Hogyan mondjuk el? Először nevezzük meg a helyzetet, majd fejezzük ki az érzést, amit kiváltott. Ezzel hangsúlyozzuk, majd személyessé tesszük. Az örömháztartás karbantartása éppoly fontos, mint az energiaszint feltöltése. ’Észrevettem, hogy készítettél nekem is kávét. Hálás vagyok a figyelmességedért, ideje szünetet tartanom.’ Hogyan mondjam el, ha nem jó? Kellemetlen helyzetek kifejezése, krízishelyzetek esetén is létezik egyszerű technika. Először objektívan fogalmazzuk meg a helyzetet, majd nevezzük meg az érzést, amelyet kiváltott. Ezt követheti a helyzettel kapcsolatos konkrét kérés megfogalmazása, amely elkezdi a helyzetet rendezni. ’Nem számítottam rád, váratlanul toppantál be. Örülök neked, de színházjegyem van ma estére. Hamarosan indulnom kell. Esetleg el tudsz kísérni a megállóig?’ „A szelíd szó csontot tör.” Ahogy egymással bánunk, az a mi világunk.

Az alvás minősége meghatározza a nappalt Az alvási szokások jelentősége A stressz a mindennapjaink része, azt nem tudjuk elkerülni. Stresszmentes állapot ugyanis nem létezik. A félelem pedig a barátunkká tehető, ha megértjük a funkcióját. Ha nem rossznak, hanem viszonyítási pontként, egyfajta figyelmeztetésként gondolunk rá. Az alvási szokásaink megváltozása pedig egy nagyon jó indikátora, jelzője lehet a bennünk felhalmozódott stressz megjelenésének. Érdemes tehát testünk jelzéseit komolyan venni. Ha már jelentkezett az alvás körüli nehézség és annak mélyebb orvosi, vagy gyógyszerrel kezelendő oka nincs, javaslom ezt komolyabban is górcső alá venni, néhány már nem is tudatosan működtetett szokást átgondolni. Ezek nem feltétlenül biztos, hogy rossz szokások, de elképzelhető, hogy a változtatásuk esetén eredményt lehet elérni. Ilyen lehet a délutáni kávézás csökkentése, elhagyása. Legyen a napunknak olyan része, amikor napon, napfényben vagyunk. Sokat segít a sportolás és a napközbeni alvás, szunyókálás elhagyása is. Alvás körüli rutin kialakítása Nagyon sokszor nem a konkrét történés vagy stressz, félelem okoz gondot, hanem az, ahogyan gondolkodunk az adott nehéz helyzetről, amilyen jelentést tulajdonítunk neki. Kedvező hatása van a különböző naplózási feladatoknak. Lefekvés előtt nyugtató hatással bír a hálanapló vezetése, elősegíti az elalvás állapotát. A hálószobát a különböző fényhatásoktól, zajhatásoktól mentesíteni célszerű, a megfelelő, nem túl magas hőmérséklet és a kellemes illatok nyugtatólag hatnak az idegrendszerünkre. Az alvás körüli rutin kialakítása jó eredményt szokott hozni. Vigyünk rendszerességet az elalvási és felkelési időpontjainkba, a vacsora időpontját se későre tegyük, ilyenkor lehetőleg már ne fogyasszunk alkoholt. A meleg fürdő az elalvás előtt egy órával javasolt, a pizsama, vagy hálóruha átvétele a rutin kialakítása miatt fontos. Hallgathatunk nyugtató zenét, jó tapasztalataim vannak a meditációs gyakorlatok alvás előtti alkalmazása terén. Érdemes a biztonságérzetet is növelni, például az ajtó bezárásával, de ilyen lehet a kutyatartás, vagy akár egy kedvenc plüss állat elhelyezése is. Ha alvás közben felébredünk Kezdetben még jó darabig biztosan fel fogunk ébredni éjszaka. Ha alvásunk megszakad, ezt fogadjuk el és ne bántsuk, ne ostorozzuk magunkat ezért. A gondolatainkra azonban érdemes rátekinteni abból a szempontból, hogy nem éjjel van itt az ideje az agyalásnak, a nappali problémák megoldásának. Vannak erre igen hatékonyan használható gyakorlatok, mint például a konténergyakorlat, vagy a STOP gyakorlat. Aki rendszeres meditáló, annak jótékony hatású lehet egy pihentető meditációs gyakorlat is. Ennek hatására az éjszakai felébredés ellenére nem leszünk fáradtak nappal. A meditáció növeli a biztonságérzetet, hatással van a hormonműködésre és így az alvásunkra is. Ugyanis az elme képes pihenni a meditáció alatt, míg az agyalás állapotában kimerül, elfárad. A testérzetekre való fókuszálás gyakorlása visszahoz a jelenbe leállítva ezzel a fárasztó agyalás folyamatát.

Új év – új tervek – újratervezés “Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.” (Lev Nyikolajevis Tolsztoj) Beköszöntött az új esztendő. Az év fordulójánál sokan tesznek újévi fogadalmat arra, hogy valamely szokásukat megváltoztassák, másképp tegyenek, vagy az év első napjától kezdve akár az életükre kiható változást vigyenek véghez. Vajon lehetnek-e tartósak az újévi fogadalmak? Miért pont ezt a dátumot választjuk a változás időpontjára? Reális elvárás-e, hogy az egész életünkre kiható változást idézzünk elő egy fogadalom megtartásával? Előfordulhat, hogy azt vesszük észre, hogy valami nem úgy működik, mint régen. Az óév búcsúztatása egy remek alkalom lehet arra, hogy értékeljük az elmúlt esztendőt a kitűzött céljainkat és megvalósulásukat illetően. Ránézhetünk arra, hogy rendben van-e ez szerintünk, vagy valamely pontnál találunk olyan beavatkozási lehetőséget, amely mentén az újévben másképp kezdünk gondolkodni a lehetőségeinkről. Fontos kérdés, hogyan gondolkodunk magunkról. Nem helyes, ha általános állításokat fogalmazunk meg. Nem visz előre, ha azt állítom, hogy elégedetlen vagyok magammal, az egész életemmel. Életterületenként határozzuk meg a beavatkozási lehetőségeinket, azokat a pontokat, ahol döntési lehetőségünk van. Ha több beavatkozási lehetőséget is látunk magunk előtt, lehetőség szerint egyszerre csak egyre fókuszáljunk. Ilyen területek lehetnek például a munka, baráti kapcsolatok, párkapcsolat, családi kapcsolatok, vagy akár saját egészségünk. Így már sokkal inkább lebontható, elemezhető, megláthatóak azok a pontok, amivel dolgunk van, a lehetőségeink. Így tudjuk elérni, hogy a kérdéseinkre feltett válaszok konkrétumokban öltsenek testet. Amíg általánosságokban gondolkodik az elménk, addig a vágyainkat nem fogjuk tudni konkrét cselekedetekre váltani. Így megláthatjuk, hogy a számunkra megjelenő vágyak valóban a sajátunk, vagy pedig valamely kívülről érkező külső hatás nyomására adunk neki nagyobb jelentőséget. Ha azzal az elvárással lépünk a változás útjára, hogy biztosan ugyanazt tudom megteremteni, mint régen volt, csalódni fogunk. Érdemes átgondolni, hogy mit várunk a változástól, érdemes tudatosan megvizsgálni saját magunkat, hogy reális lehet-e a kitűzött cél számunkra. Elképzelhető, hogy egy másik személy részére ez a cél rendben van, azonban számunkra nem ez lesz az önazonos megoldás. Az is lehet, hogy a kitűzött célt több, kisebb lépésben tudjuk csak megvalósítani. Ekkor érdemes részcélokban gondolkodni, türelemmel, lépésről lépésre haladni. A tudatosítás egyben azt is jelenti, hogy tisztázzuk magunkban a változáshoz való viszonyunkat. Tisztázzuk azt, hogy az út, amely a fogadalmunk megtartását jelenti, új, számunkra még ismeretlen történéseket, fordulatokat, tapasztalásokat tartalmazhat. Ezek megismeréséhez, befogadásához, ha előítéletmentességgel, kíváncsi hozzáállással, nyitottsággal viszonyulunk az első legnagyobb akadályt már le is küzdöttük magunkban. Az újévi fogadalommal megfogalmazott változást érzéseink mentén is figyeljük meg. Az érzéseink a változás útján igen jó jelzőrendszerként működnek. Jelennek-e meg bennünk kellemetlen érzések a változtatással kapcsolatban? Jelen van-e félelem, aggódás vagy szorongás? Ezeket a kellemetlen érzéseket érdemes közelebbről is megfigyelni, elfogadva beleengedni magunkat ahelyett, hogy elkerülnénk, vagy elutasítanánk azokat. Nézzük meg, hogy ha bekövetkezik a várva várt változás, akkor azzal mit nyerünk, vagy mit veszítünk? Van-e semleges eleme ennek a felsorolásnak, amellyel nem nyerünk és nem is veszítünk? Akár készíthetünk listát, lejegyezhetjük papírra a gondolatainkat. Egy fogadalom megtartása érdekében motivációs tényező lehet, ha megfigyeljük, tudatosítjuk, esetleg le is jegyezzük azokat az eseményeket, amiből észrevesszük a változást. Vajon elég türelmesek vagyunk-e ezek megfigyelésében és elég türelemmel rendelkezünk-e ahhoz, hogy kivárjuk a változás jeleit. Ugyanis, ha hirtelennek, gyorsnak és pontszerűnek gondoljuk a változást, csalódásban lesz részünk. Ez a folyamata lassú, nem hirtelen történik és több tapasztalásból, elemből tevődik össze. Ha türelmetlenséget fedezünk fel magunkon, érdemes ehhez az érzésünkhöz is egy kicsit közelebb lépni. Mindennek célja és funkciója van. A türelmetlenség azt jelenti, hogy valamit meg szeretnénk oldani, cselekvésre hív bennünket ez az érzés. Ilyenkor a cselekvés formáját javaslom körbejárni, és ha tudatosan rá tudunk tekinteni, a türelmetlenségünk akár jó irányba is segíthet bennünket. Ennek kapcsán megvizsgálhatjuk, hogy az eddigi stratégiáink beváltak-e, vagy esetleg mást kell tennünk, mint korábban. Hogyan tudunk viszonyulni ahhoz, ha valami nem sikerül? A kudarcot véglegesnek, végzetesnek gondoljuk-e, vagy csak egy jelzésnek arra, hogy változtatni szükséges? Hogyan tudok gondolkodni, ha a változás útján kipróbált módszer nem vált be? Kudarcnak tekintem-e ezt? Hogyan értékelem? Az egész folyamatra vonatkozóan kiterjesztem és azt gondolom, hogy az egész nem sikerült? Lehetséges, hogy csak irányt kell változtatnom? A végére hagytam egy izgalmas kérdést arról, mikor, milyen dátumtól kezdve határozzuk el magunkat a változtatásra. Mikor lehet hatékonyabb és tartósabb ez a folyamat? Nem biztos, hogy ha ezt a változtatási pontot az újév első napjához kötjük, akkor ettől a ténytől tartósabb lesz. Az év minden napja tartalmaz lehetőséget arra, hogy döntést hozzunk saját magunkkal kapcsolatban egy tudatos változás elindulása érdekében. Mindenki maga őrzi a változás kapuját, ami csak belülről nyitható.