Ha a fent említett “kell”-ekben gondolkodunk, az magával fog hozni egyfajta görcsös akarást. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal egyre távolabb kerülünk a nyugalmi helyzetünktől, pont ellenkezőleg fog hatni ez a gondolkodás. Nem fogjuk tudni elérni az eredeti célunkat, ráadásul megjelenhet az önmagunk felé irányuló haragunk, dühünk, amiért nem érjük el a kívánt eredményt. Akkor hát mi lehet a megoldás?

Nehéz helyzeteinkben önmagunknak tudunk a legtöbbet segíteni azzal, ha megpróbálunk lassítani. Ez alatt nem csupán cselekedeteink lelassítását értem, hanem a gondolataink szándékos lassítását, figyelését is. A cselekvés üzemmódból érkezzünk meg a létezés üzemmódjába. Könnyedén, lazán, megértően fogadjuk el a külvilág jelenlegi állapotát és vegyük észre, hogy a tudatunk felszínét - csakúgy mint egy tó felszínét - felborzolhatják a hirtelen jött kellemetlen érzések, a külvilág hatásai. A mélyben - csakúgy mint a tó legmélyében - ott a nyugalom. Megérthetjük, hogy a felszín feletti vihar elmúlása után ismét kisüt majd a nap, és ismét visszatükrözheti a vízfelszín a nap sugarait.

Mindez a szabályozás, tanulás és kiválasztás funkciójának az elsajátítását jelenti. Az agyunk serkent és gátol a szerint, hogy mely élményeknek, érzéseknek engedünk piros, illetve zöld utat. A probléma abban rejlik, hogy az ember igyekszik különválasztani, ami valójában összekapcsolódik. Teszi ezt azért, hogy határt jelöljön ki önmaga és a külvilág között. Próbálja a folyamatosan változót stabilizálni azért, hogy saját maga rendszerben tudja tartani. Próbál a múló, kellemes, jó érzésekbe, örömökbe belekapaszkadni azért, hogy távol tartsa magától a fájdalmat, a kellemetlenséget és elkerülje a veszélyt. Ha ráébredünk, hogy mindezt az agyunk okozza, máris megérthetjük, hogy a megoldás kulcsa is saját magunkban van. Ugyanis a figyelem irányításával agyunk abból tud tanulni, amire koncentrál. Elménk abba fektet energiát, amire agyunk a figyelmünket irányítja. Ahol a figyelem, ott az energia! Megtanulhatjuk elengedni azokat a dolgokat, amik fájdalmat okoznak és megtanulhatjuk megerősíteni azokat, amik derűt idéznek elő számunkra. Ez nem más, mint az elme tudatos edzése. Alapvetően a boldogság megélése céljából jöttünk a világra, megélni a szeretetet, a szerelmet, az örömet. Az emberi természet tiszta, tudatos, békés, ragyogó, szeretetteljes és bölcs. Amikor átmenetileg e valódi tulajdonságokat elfedi a stressz, az aggódás, a harag, a nem teljesült vágy, ezek akkor is léteznek bennünk. Ennek tudatosítása megnyugvással tölthet el mindenkit.

A tudatosság alapvető pillérei a test, az érzések, gondolatok, hiedelmek, képzetek tudatossága. Soha nem a tartalom, vagy a gondolat fontos, hanem az, ahogyan viszonyulunk ezekhez a tartalmakhoz. Mi magunk nem a külvilág dolgaira reagálunk, hanem gondolatainkra, hiedelmeinkre, érzelmeinkre és arra, ahogy mi reagálunk a dolgokra.

Amikor emlékezetes pillanatokat élünk át, ezekben a legboldogabb pillanatainkban a testünkben vagyunk, az “itt és most” jelenében tudjuk megélni a csodát. Amikor konfliktusunk van valakivel, amikor haragszunk, nem vagyunk a testünkben, kimenekülünk belőle, a fejünkben létezünk. Tesszük ezt azért, mert mi emberek úgy vagyunk kondícionálva, hogy kontrolláljuk a külvilágot. Ha azonban észrevesszük, hogy nem tudjuk irányítani azt, helyezkedjünk vissza a testünkbe. A megoldást a testérzetek megfigyelése fogja jelenteni.

Ha stresszhelyzetet élsz át, a következő gyakorlat elvégzése segíthet visszahelyezkedni a jelen pillanatba. Nevezz meg öt tárgyat, amit észreveszel azon a helyen, ahol éppen vagy! Tapints meg négy textúrát, gondolatban nevezd meg! Figyelj meg három hanghatást, hangot! Szagolj meg kettő lehetőleg különböző illatot! Majd ízlelj, kóstolj meg egy valamit! Ezzel máris megdolgoztattad az érzékszerveidet, segítve magadnak, hogy visszakerülj a testedbe, a jelen pillanatába.

Ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagy, tested nem feszül, nincs benne feszültség. Ilyenkor az elme nem ragaszkodik, megértésben, elengedésben létezik. A nyugalom pillanata egy tudatállapotot jelöl, amely előfeltétele a befelé figyelés, koncentrálás képessége. Ezek tanulhatóak, edzhetőek.

“A világot nem olyannak látjuk, amilyen, hanem olyannak, amilyenek vagyunk.”