Néhány hónap múlva családunkba kisbaba érkezik. Ezekben a hónapokban sokat beszélgetek Jankával, a kismamával. Arra lettem figyelmes, hogy Janka öröme, pozitív érzései mellett megjelentek egymásnak ellentmondó érzések is. Tele van kérdésekkel, kétségekkel, félelmet, szorongást, bűntudatot, hiányérzést és dühöt is megéreztem rajta. Vártam volna a felhőtlen boldogság és az öröm jeleit, azonban az anyaság érzésével együtt járó nehéz érzések időről időre felbukkantak beszélgetéseinkben.

Neveltetésünk azt a programot ültette belénk, hogy egy kisbaba születése csupa pozitív érzéssel járó feladatot jelenthet. Így a család, a közelebbi és tágabb környezet is azt sugallja, hogy légy boldog, örülj! A babavárás idején örülnöd kell! Kellemetlen érzéseknek nincs helye, veszteségeket pedig nem is említenek. Egy kezdet egyben valaminek a végét, átalakulását, megváltozását is jelenti. Belépni egy szobába egyben azt is jelenti, hogy a másik szobát elhagyod, kilépsz belőle. Ez a kettősség érzése jelent meg Janka érzelemvilágában. Azzal, hogy egy új szakasza kezdődik az életének, a régi szakasza lezáródik. Egyszerre éli meg öröme, az új életszakaszának a kezdete mellett a régi életszakaszának a lezáródását is, ami miatt gyászreakció jelent meg nála.

A veszteségek feldolgozása elkezdődött a várandóság hónapjai alatt. Itt a gyászreakció funkciója, hogy a kismama felkészüljön a változásra, a baba érkezésére, életének a megváltozására. Hiszen azzal, hogy édesanya lesz, már soha többé nem mondhatja el magáról, hogy nem volt várandós. A hormonjai és érzései is változnak. A hetek, hónapok múlásával, ahogy növekszik babája a pocakjában, úgy a teste is átalakul.