Mi, emberek társas lények vagyunk, életünk legnagyobb gondját az jelenti, hogy tarthatunk fenn jó kapcsolatokat másokkal. Miért is olyan fontosak a kapcsolataink? Mit jelent a kapcsolat gyógyító ereje?

A baba első néhány hónapjában az édesanya jelenti számára a külvilágot. Mozgásformái ekkor a kapaszkodóreflexre, szopóreflexre és sírásra korlátozódnak. Életben maradni a gondozójukkal kialakított kötődésnek köszönhetően tud. A fejlődése során az énképe az édesanyáról lassan saját magára helyeződik át. Később a tükörben meglátja saját magát, saját fizikai testét. Azt pedig, hogy ő milyen is valójában belülről, szülei, gondozói verbális visszatükrözéséből fogja megtanulni. Amit mások mondanak neki, róla, mentális tükörként fog beépülni az énképébe. Szülei, nevelői és más referencia személyek visszajelzésein keresztül alakítja ki az önmagáról alkotott képét.

Ha egy kisgyermek - fejlődése során, biztonságos kötődéseken keresztül -alapszükségletei kielégítést nyernek, kompetencia tudata egészségesen fejlődik, érzelmei kifejezésére empatikus, megértő környezetben bátorítják és validálják azokat, úgy jó esélye van arra, hogy egészséges pszichével, megfelelő önbizalommal és rezilienciával rendelkező felnőtté válik. A biztonságos kötődés az, ami magasabb szintű fejlődésre ösztönzi a gyereket. Csecsemő korunktól kezdve kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen kapcsolatok kötnek össze bennünket a külvilággal. Más szóval egy gyermeknek kötődésre és hitelességre van szüksége az egészséges fejlődéséhez. A felnőttkori kapcsolatainkhoz való hozzáállásunkat nagyban befolyásolja a gyerekkori kötődésünk jellege. Az, hogy hogyan viselkednek velünk gyermekkorunkban befolyással van agyunk fizikai struktúrájának kialakulására. Az agy optimális fejlődése megfelelő érzelmi gondoskodás mellett biztosított.

A test, a lélek és a szellem egységének egészséges működésének a feltétele, hogy szeretve, elfogadva legyünk és tudjunk kapcsolódni. Így van lehetőségünk önazonos és hiteles válaszokat adnunk, másképp mondva így van lehetőségünk megélni magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. A külvilág visszatükrözése alapján gondolkodunk magunkról felnőttként is.

Embertársainkhoz, a többi emberhez fűződő viszonyunk a legfontosabb az egészséges lelki egyensúly, a harmónia kialakítása érdekében. A cél minden társas érintkezésünk során az, hogy megpróbáljuk megteremteni az intimitást, a közelség, a biztonság, a valahová tartozás érzését. A másokkal való egészséges kapcsolatok fenntartása valójában nagyon összetett feladat.

A céljaink megfogalmazása, elérése felé vezető úton nem elhanyagolható, hogy mi magunk a változással, változtatással milyen viszonyban vagyunk. Életünkben az egyetlen állandó dolog a változás. Az, hogy mennyire vagyunk képesek együtt mozogni és harmonikus kapcsolatot kialakítani a változással, az erőforrásainktól is függ. Erőforrásaink nagy részét pedig kapcsolatainkon keresztül tudjuk feltölteni. Akkor lehetünk leginkább képesek a rugalmas változásra, változtatásra, ha testi és lelki biztonságban érezzük magunkat kapcsolatainkban. Maga a váltás, a változás, - gondolva itt az életciklusváltásokra is - mindig stresszel járó folyamat. Ezt a stresszt a megértés, a szociális háló megléte csökkenti az érzelmek kibeszélésén, külsővé tételén keresztül.

Kapcsolataink és az önbecsülésünk közötti összefüggés úgy fogalmazható meg, hogy általában olyanok társaságában érezzük a legkényelmesebben, „legotthonosabban” magunkat, akiknek az önbecsülése a miénkhez hasonló szinten van. Egészséges önbecsüléssel nem rossznak, rosszindulatúnak, ellenségesnek látjuk az emberi kapcsolatainkat. Fontos, hogy érezzük kapcsolataink jelentőségét és merjük vállalni bennük önmagunkat.

A társas intelligencia - ami az érzelmi intelligencia része - annak a képessége, hogy bölcsen tudjunk viselkedni az emberi kapcsolatokat illetően. Ha tudatában vagyunk a saját és környezetünk érzelmeinek, amelyek a figyelmünket irányítják, azzal javíthatjuk a társas működésünk hatékonyságát. Egészségünk megóvása érdekében fordítsunk nagyobb figyelmet kapcsolataink gondozására, ápolására. Különösen igaz ez akkor, ha az életutunk során emberi kapcsolatainkban sérültünk. Meggyógyulni csak kapcsolataink által fogunk tudni. Ennek érdekében - ha szükséges - merjünk időben segítséget kérni, elfogadni.

“Vágyaink minden egyes nap, már az ébredés pillanatától automatikus hatással vannak viselkedésünkre. Azokra a lépésekre sarkallnak, amelyeket végül megteszel. Ha sikerül kielégíteni vágyaidat, akkor értékalapú jutalomban lesz részed, aminek következtében úgy érzed, életednek van célja és értelme.” (Steven Reiss pszichológus)