August 5, 2025

Érted, vagy értem? – Értékeink mentén A nyárra tervezi a legtöbb ember a hosszabb pihenését és nem csak a regenerálódásra remek alkalom. Ahhoz is időt és teret teremthetünk magunknak, hogy néhány működésünkre egy kicsit másképp tekintsünk. Azt terveztem, hogy nyáron rendszerezem az otthonomban lévő bútorokat, tárgyakat és a számomra feleslegessé vált jó állapotú holmiknak új gazdát keresek. Gondoltam, hogy azokat mások még tudják használni, örülhetnek is a felajánlásnak. Korábban egy ismerősömnek ígértem cicánk elvesztését követően a macskabútorait. Felívtam telefonon abból a célból, hogy egyeztessek vele időpontot. Gondoltam, hogy megbeszéljük, hogy pontosan hogyan jussanak el hozzá ezek a bútorok. Azonban a telefonbeszélgetés nem várt fordulatot hozott. Elmondta, hogy a bútoroknak örülne ugyan, szívesen el is jönne érte, de számára kényelmesebb lenne, ha autóval elvinnénk a munkahelyére. A beszélgetésben úgy érezte, hogy itt az alkalom, hogy „őszintén” elmondja, hogyan kellett volna viselkednem egy múltbéli szituációban. Tudomásomra hozta, hogy csalódott bennem, amiért nem az alárendelődő megküzdési módot választottam, amiért kiálltam a saját egészségem mellett. Ellátott tanácsokkal arra vonatkozóan, hogy saját magamat érintő döntéseimet milyen értékek mentén hozzam meg, mit tanuljak még, illetve milyen szakmát válasszak magamnak. Beszélgetésünkben hozott egy példát egy közös ismerősünk személyében, akiben nagyot csalódott azért, mert beteg lett. Elmondta, hogy mindezt csupa jóindulatból mondja el nekem, majd kitért arra is, hogy úgy gondolja, hogy a mediátori szakmát fogja inkább választani. A hosszúra nyúlt „telefonbeszélgetés” végén abban állapodtunk meg, hogy a bútorok munkahelyére szállítása időpontja előtt még egyeztetünk. Letettem a telefont, majd távolságot tartva a hallottaktól, végiggondoltam a beszélgetést. Vajon milyen üzenetet szeretett volna átadni számomra, mit tanulhattam belőle? Próbáltam az érzéseimhez kapcsolódni. Megértést, elfogadást, empátiát nem tapasztaltam. A beszélgetőpartnerem csökkentértékűsége és negativizmusa felém megjelenő haragjában, dühében nyilvánult meg. Biztonságérzetét elveszítette. Úgy gondolta, hogy azzal, hogy én saját magam egészsége mellett döntöttem, cserbenhagytam őt. Irigységét, féltékenységét így hozta tudomásomra. Értettem az üzenetet, de ez a beszélgetés nem a felajánlott bútorokról szólt. Annak viszont örültem, hogy ki tudta mondani a korábban felgyülemlett gondolatait, érzéseit. Még úgy is örültem, hogy szükségleteit nem tudta nyíltan kimondani, vállalni, hanem manipulálva próbált meg rám hatni. A múltban hoztam egy döntést magamról, magamért. A jelenben egy időpontot szerettem volna egyeztetni. Ami gyötörte, az az energiám, ahogy élek, amilyen magabiztossággal gondolkodom, és valamit tudhatok, amit ő nem. Ezeket az értékeket nem lehet lemásolni, nem lehet megtanítani, nem lehet megvenni. Az bosszantotta fel, hogy mertem önmagam lenni, önazonos döntést hozni a saját belső értékeim mentén. Aki mindig másokhoz méregeti magát, az csak túl későn fog erre rájönni. Hiszem, hogy az utam most nélküle vezet tovább. Olyan kapcsolatokat érdemes fenntartani, amiben értékben, hangnemben és mélységben tudsz kapcsolódni egy másik személyhez. Minden helyzetben van döntési lehetőségünk!