Ragaszkodás, mint szenvedéseink egyik oka
Ragaszkodás, mint szenvedéseink egyik oka Csak mi, emberek aggódunk a jövővel kapcsolatban, sajnálkozunk a múlton és hibáztatjuk magunkat a jelenért. Sok szenvedést okozunk magunknak mindezzel. Attól függ, hogy a ragaszkodás, vagy a változtatás felé billen-e a mérleg nyelve, hogy mi magunk mire kondícionáljuk a saját elménket. A jövőt ugyanis nem ismerjük, a múlt tapasztalatai alapján az elménk megpróbálja elképzelni. Az elme működésére az is jellemző, hogy a veszély elhárítása miatt erősebben fókuszál a negatív eseményekre. Egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben pontosan ugyanaz és ugyanúgy fog történni velünk, mint a múltban. Az elme és a szív harca A ragaszkodás, vagy a változtatás közötti döntés az elme és a szív harca. Az elme azonnali véleményt alkot arról, hogy egy élmény kellemes, vagy kellemetlen. Az egyikhez ragaszkodni akar, a másiktól pedig szabadulni. A jövő nem a múlt folytatása. Ha a gondolkodásodon, a hitrendszereden nem változtatsz, könnyen lehet, hogy ugyanazt újra és újra megteremted, amit a múltban megteremtettél magadnak. Tetteidet, szavaidat és gondolataidat lehet és érdemes szabályozni, hogy azok javadat szolgálják. Hogy érdemes beszélgetni önmagaddal azért, hogy eldönthesd, hogy ragaszkodj, vagy változtass? A szívedre, vagy az elmédre hallgass inkább? Ha már felmerül a változtatás igénye, biztosan van egy kép, egy elképzelés arról, hogy mit szeretnél, mire vágysz. Mi lenne a szíved szerinti választásod? Így kérdezd magad: Miért nem jó? Miért nem tökéletes? Mi hiányzik? Miért fontos, mit jelent számodra, ami hiányzik? Biztos, hogy ez ugyanaz, amit elgondoltál? Más módon nem tudnád elérni azt, ami fontos neked? Ragaszkodás A ragaszkodás azt jelenti, hogy nem akarjuk, hogy elmúljon, amiben éppen részünk van. A vágyakozás jelentése, hogy valami mást szeretnénk, mint ami most van. Esetleg billentheti a mérleget annak tudatosítása, hogy nem a külvilágtól szerzett javakhoz érdemes ragaszkodni, hanem azokba a tulajdonságokba érdemes kapaszkodni, amivel elérted, megteremtetted mindazt. Tudatosítsd az erőforrásaidat, a képességeidet, ötleteidet. A saját erőidbe kapaszkodj, mert azzal bármit újra tudsz teremteni, alkotni. Amíg a ragaszkodásod tart, addig azt kommunikálod magad felé, hogy nincs erőd, nincs energiád, nem hiszel önmagadban. A háttérben állhat félelem is. Ezt előbb le kell küzdeni, vagy fel kell oldani, hogy a nyitás kaphasson teret! Mindig az intenzívebb belső hatás energiája valósul meg, ezért azt érdemes önmagadban erősíteni, amit a valóságodban meg szeretnél tapasztalni! Tudatos gondolatok Ha a testről lekapcsolódunk, a testérzeteinkről nem veszünk tudomást, a szívünkkel is elveszítjük a kapcsolatot. Kialakítunk egy virtuális valóságot a gondolatainkban. Sokszor nem a helyzetre, hanem arra reagálunk, amit gondolunk a helyzetről. Ellenállást jelent, reaktivitást vált ki bennünk. A tudatosság első alappillére a test tudatossága és benne az összes érzékszervi tapasztalat, a légzés, minden testérzet. A második alappillére az érzések és érzelmek tudatossága. A harmadik a gondolatok tudatossága. A negyedik pedig annak megfigyelése, hogy az váljon fontossá, ahogyan viszonyulunk ezekhez a tapasztalatokhoz. A jövő, mint lehetőség Ne arra fókuszálj, ami nincs, hanem a meglévő tulajdonságaidban. Abban keresd a kapaszkodóidat, amid van! Fejezd ki háládat mindezért! A jövő olyat is hozhat, tartogathat számodra, amivel még nem találkoztál. „Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.” (Müller Péter)