A babavárás kettőssége: Öröm és veszteség egyszerre
A babavárás kettőssége: Öröm és veszteség egyszerre Néhány hónap múlva családunkba kisbaba érkezik. Ezekben a hónapokban sokat beszélgetek Jankával, a kismamával. Arra lettem figyelmes, hogy Janka öröme, pozitív érzései mellett megjelentek egymásnak ellentmondó érzések is. Tele van kérdésekkel, kétségekkel, félelmet, szorongást, bűntudatot, hiányérzést és dühöt is megéreztem rajta. Vártam volna a felhőtlen boldogság és az öröm jeleit, azonban az anyaság érzésével együtt járó nehéz érzések időről időre felbukkantak beszélgetéseinkben. Neveltetésünk azt a programot ültette belénk, hogy egy kisbaba születése csupa pozitív érzéssel járó feladatot jelenthet. Így a család, a közelebbi és tágabb környezet is azt sugallja, hogy légy boldog, örülj! A babavárás idején örülnöd kell! Kellemetlen érzéseknek nincs helye, veszteségeket pedig nem is említenek. Egy kezdet egyben valaminek a végét, átalakulását, megváltozását is jelenti. Belépni egy szobába egyben azt is jelenti, hogy a másik szobát elhagyod, kilépsz belőle. Ez a kettősség érzése jelent meg Janka érzelemvilágában. Azzal, hogy egy új szakasza kezdődik az életének, a régi szakasza lezáródik. Egyszerre éli meg öröme, az új életszakaszának a kezdete mellett a régi életszakaszának a lezáródását is, ami miatt gyászreakció jelent meg nála. A veszteségek feldolgozása elkezdődött a várandóság hónapjai alatt. Itt a gyászreakció funkciója, hogy a kismama felkészüljön a változásra, a baba érkezésére, életének a megváltozására. Hiszen azzal, hogy édesanya lesz, már soha többé nem mondhatja el magáról, hogy nem volt várandós. A hormonjai és érzései is változnak. A hetek, hónapok múlásával, ahogy növekszik babája a pocakjában, úgy a teste is átalakul. Egy gyermek nevelése nagyon sok lemondással, veszteségélménnyel jár a szülők részéről. Veszítenek és nyernek is. Az örömmel, boldogsággal is átszőtt időszakban megindul a búcsúzás a jelenlegi és az elgondolt felnőtt életétől, a programoktól, amelyeknek részese, az életstílusától. A baráti kapcsolatok átalakulni látszanak. A párkapcsolat is megváltozik és a szülők új szerepeik kialakításán kezdenek munkálkodni a babához és egymáshoz való kapcsolataikban is. Sokszor fel kell adni a kismamának – akár csak átmenetileg – a munkáját, karrierjét. El kell gyászolni a szabadidejét, önállóságát, függetlenségét. Az is előfordulhat, hogy mások segítségére szorul majd. Előfordulhat az is, hogy a család bővülése a lakóhelyváltást, költözést is magával vonzza, amely a lakókörnyezet elengedését jelenti. A változásban mindig benne van, hogy valami új következik, ami általunk még nem ismert. Az ismeretlen közeledése szorongással, félelemmel töltheti el az embert. Az elme az alábbi kérdésekkel bombázhat. Jó szülő leszek-e? Vajon jól tudom-e csinálni? Mi fog történni, ha nem leszek elég jó?