Új év – új tervek – újratervezés
Új év – új tervek – újratervezés “Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.” (Lev Nyikolajevis Tolsztoj) Beköszöntött az új esztendő. Az év fordulójánál sokan tesznek újévi fogadalmat arra, hogy valamely szokásukat megváltoztassák, másképp tegyenek, vagy az év első napjától kezdve akár az életükre kiható változást vigyenek véghez. Vajon lehetnek-e tartósak az újévi fogadalmak? Miért pont ezt a dátumot választjuk a változás időpontjára? Reális elvárás-e, hogy az egész életünkre kiható változást idézzünk elő egy fogadalom megtartásával? Előfordulhat, hogy azt vesszük észre, hogy valami nem úgy működik, mint régen. Az óév búcsúztatása egy remek alkalom lehet arra, hogy értékeljük az elmúlt esztendőt a kitűzött céljainkat és megvalósulásukat illetően. Ránézhetünk arra, hogy rendben van-e ez szerintünk, vagy valamely pontnál találunk olyan beavatkozási lehetőséget, amely mentén az újévben másképp kezdünk gondolkodni a lehetőségeinkről. Fontos kérdés, hogyan gondolkodunk magunkról. Nem helyes, ha általános állításokat fogalmazunk meg. Nem visz előre, ha azt állítom, hogy elégedetlen vagyok magammal, az egész életemmel. Életterületenként határozzuk meg a beavatkozási lehetőségeinket, azokat a pontokat, ahol döntési lehetőségünk van. Ha több beavatkozási lehetőséget is látunk magunk előtt, lehetőség szerint egyszerre csak egyre fókuszáljunk. Ilyen területek lehetnek például a munka, baráti kapcsolatok, párkapcsolat, családi kapcsolatok, vagy akár saját egészségünk. Így már sokkal inkább lebontható, elemezhető, megláthatóak azok a pontok, amivel dolgunk van, a lehetőségeink. Így tudjuk elérni, hogy a kérdéseinkre feltett válaszok konkrétumokban öltsenek testet. Amíg általánosságokban gondolkodik az elménk, addig a vágyainkat nem fogjuk tudni konkrét cselekedetekre váltani. Így megláthatjuk, hogy a számunkra megjelenő vágyak valóban a sajátunk, vagy pedig valamely kívülről érkező külső hatás nyomására adunk neki nagyobb jelentőséget. Ha azzal az elvárással lépünk a változás útjára, hogy biztosan ugyanazt tudom megteremteni, mint régen volt, csalódni fogunk. Érdemes átgondolni, hogy mit várunk a változástól, érdemes tudatosan megvizsgálni saját magunkat, hogy reális lehet-e a kitűzött cél számunkra. Elképzelhető, hogy egy másik személy részére ez a cél rendben van, azonban számunkra nem ez lesz az önazonos megoldás. Az is lehet, hogy a kitűzött célt több, kisebb lépésben tudjuk csak megvalósítani. Ekkor érdemes részcélokban gondolkodni, türelemmel, lépésről lépésre haladni. A tudatosítás egyben azt is jelenti, hogy tisztázzuk magunkban a változáshoz való viszonyunkat. Tisztázzuk azt, hogy az út, amely a fogadalmunk megtartását jelenti, új, számunkra még ismeretlen történéseket, fordulatokat, tapasztalásokat tartalmazhat. Ezek megismeréséhez, befogadásához, ha előítéletmentességgel, kíváncsi hozzáállással, nyitottsággal viszonyulunk az első legnagyobb akadályt már le is küzdöttük magunkban. Az újévi fogadalommal megfogalmazott változást érzéseink mentén is figyeljük meg. Az érzéseink a változás útján igen jó jelzőrendszerként működnek. Jelennek-e meg bennünk kellemetlen érzések a változtatással kapcsolatban? Jelen van-e félelem, aggódás vagy szorongás? Ezeket a kellemetlen érzéseket érdemes közelebbről is megfigyelni, elfogadva beleengedni magunkat ahelyett, hogy elkerülnénk, vagy elutasítanánk azokat. Nézzük meg, hogy ha bekövetkezik a várva várt változás, akkor azzal mit nyerünk, vagy mit veszítünk? Van-e semleges eleme ennek a felsorolásnak, amellyel nem nyerünk és nem is veszítünk? Akár készíthetünk listát, lejegyezhetjük papírra a gondolatainkat. Egy fogadalom megtartása érdekében motivációs tényező lehet, ha megfigyeljük, tudatosítjuk, esetleg le is jegyezzük azokat az eseményeket, amiből észrevesszük a változást. Vajon elég türelmesek vagyunk-e ezek megfigyelésében és elég türelemmel rendelkezünk-e ahhoz, hogy kivárjuk a változás jeleit. Ugyanis, ha hirtelennek, gyorsnak és pontszerűnek gondoljuk a változást, csalódásban lesz részünk. Ez a folyamata lassú, nem hirtelen történik és több tapasztalásból, elemből tevődik össze. Ha türelmetlenséget fedezünk fel magunkon, érdemes ehhez az érzésünkhöz is egy kicsit közelebb lépni. Mindennek célja és funkciója van. A türelmetlenség azt jelenti, hogy valamit meg szeretnénk oldani, cselekvésre hív bennünket ez az érzés. Ilyenkor a cselekvés formáját javaslom körbejárni, és ha tudatosan rá tudunk tekinteni, a türelmetlenségünk akár jó irányba is segíthet bennünket. Ennek kapcsán megvizsgálhatjuk, hogy az eddigi stratégiáink beváltak-e, vagy esetleg mást kell tennünk, mint korábban. Hogyan tudunk viszonyulni ahhoz, ha valami nem sikerül? A kudarcot véglegesnek, végzetesnek gondoljuk-e, vagy csak egy jelzésnek arra, hogy változtatni szükséges? Hogyan tudok gondolkodni, ha a változás útján kipróbált módszer nem vált be? Kudarcnak tekintem-e ezt? Hogyan értékelem? Az egész folyamatra vonatkozóan kiterjesztem és azt gondolom, hogy az egész nem sikerült? Lehetséges, hogy csak irányt kell változtatnom? A végére hagytam egy izgalmas kérdést arról, mikor, milyen dátumtól kezdve határozzuk el magunkat a változtatásra. Mikor lehet hatékonyabb és tartósabb ez a folyamat? Nem biztos, hogy ha ezt a változtatási pontot az újév első napjához kötjük, akkor ettől a ténytől tartósabb lesz. Az év minden napja tartalmaz lehetőséget arra, hogy döntést hozzunk saját magunkkal kapcsolatban egy tudatos változás elindulása érdekében. Mindenki maga őrzi a változás kapuját, ami csak belülről nyitható.